Reménykedni kell Volodimir Zelenszkij elnök eredeti ígéreteiben, mert a helyi magyarságot a mai napig érik megfélemlítések, amelyek megnehezítik a szülőföldön maradást – mondja Bocskor Andrea. A fideszes európai parlamenti képviselőt a kárpátaljai kihívásokról és reményekről kérdeztük.
Van változás a tavalyi elnökválasztás óta a kárpátaljai magyarokkal való bánásmódban?
Sajnos azt kell mondanom, hogy bár nagy reményeket fűztünk az új elnökhöz, Volodimir Zelenszkijhez, mostanra óvatosabbak vagyunk. Ráadásul az újak sok esetben olyanok, akik azelőtt is benne voltak a vezetésben, csak a második vonalban. Például van olyan miniszter, aki az előző tárcavezető táskahordozója, segédje, tanácsadója volt. Sok szaktárcánál, elsősorban a kisebbségi ügyekben, a nyelvtörvény, az oktatásügy terén hangzottak el olyan kiábrándító nyilatkozatok, miszerint a magyarok ne reménykedjenek benne, hogy megváltozik a politikai irányvonal, ne számítsunk arra, hogy továbbra is lesznek színtiszta magyar iskolák Ukrajnában.
Mivel indokolják?
Azzal, hogy az ukrán nyelvet akarják megerősíteni, és arra fognak törekedni, hogy amit az előző kormányzat elgondolt, megvalósuljon. A Velencei Bizottság nemrég hozta ki az új nyelvtörvényre vonatkozó véleményét, amelyben konkrét és határozott felszólítást tett Ukrajnának, hogy helyezze hatályon kívül a jogszabályt, ugyanis egyértelműen diszkriminatív a nem ukrán emberekkel szemben, hiszen csak az ukrán nyelvet szabályozza, más nyelvről, illetve más nemzetiségek jogáról nem rendelkezik. Sok teendője van még tehát az új ukrán vezetésnek.
A nyelvtörvény alapvetése elvileg az, hogy ukránul mindenkinek beszélnie kell, különben az államban nem boldogulnak a polgárok. Mennyire jellemző probléma ez a kárpátaljai magyarok körében?
Eddig nem volt az. Csak az utóbbi öt évben fújta fel az ukrán politikum és a média ezt a szlogent. Ha az unió intézményeibe eljönnek az ukrán képviselők, ott is azt adják elő, hogy ők jó szándékból tervezték és hajtották végre a módosítást a törvényben, hiszen mindenkinek meg kell tanulnia ukránul, a kisebbségek érdeke, hogy integrálódni tudjanak a társadalomba, kellő pozíciókba kerülhessenek.
Mi a probléma az állásponttal?
Ha végiggondoljuk az érvrendszert, akkor azt kell mondanunk, hogy eddig is voltak vezető pozícióban lévő magyarok, oroszok, krími tatárok. Aki akar, az meg tud tanulni államnyelven annak ellenére, hogy az állam majd harminc éven keresztül nem teremtette meg a nyelvtanulás feltételeit. A legalapvetőbbeket sem: nem adott ki ukrán–magyar, magyar–ukrán szótárt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárai készítettek ilyet, hogy legalább a saját diákjaik használhassák. Ezenkívül probléma van a tanítás módszertanával, hiszen nem abból indulnak ki, hogy egy hatéves magyar gyereknek az ukrán idegen nyelv, nem az alapvető szavakkal, a kommunikáció megtanításával kezdik, hanem rögtön úgy veszik, mintha a gyerek folyékonyan beszélne ukránul. Elkezdik az írásmóddal, illetve nyelvtani szabályokkal a tanítást az irodalmi alkotásokról. Ezért nyilvánvaló, hogy két-három év után a gyerekek frusztrálttá válnak, elakadnak, nincs motivációjuk a nyelvtanuláshoz. Általános az, hogy például angolul sokkal jobban megtanulnak, mint ukránul, mert azt idegen nyelvi módszertannal tanítják. Kijev egyszerűen nem hajlandó ezt beismerni.
Az orosz–ukrán béketárgyalásokon bemutatott feltételeket a felek kölcsönösen elutasították. A hétvégi ukrán dróntámadás ráadásul felbőszítette Putyint, ami nem jó hír Kijevnek, különösen annak fényében, hogy egyre inkább úgy tűnik, Trump hátat fordít a konfliktusnak. A béke reménye a küldöttségekkel együtt hagyta el a tárgyalóasztalt.
„Még egy ok arra, hogy mindenki vegyen részt a Voks 2025-ön, és mondja el azt, hogy mit gondol” – jelentette ki a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója.
Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.
A parlament döntésének következtében.
„Ha Magyarország ebbe beleáll, akkor meg tudjuk védeni magunkat.”
Másfél év leforgása alatt szélvészként söpörhet végig az országon az orosz hadsereg – legalábbis ezt sugallta az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője.
Az uniós birodalmi elitprojekt a lehető legtávolabb tartja az állampolgárokat a döntésektől.
